Locsmándi Gábor kapta a Szentkirályi Zoltán díjat
A díjat évente az Építészmérnöki Kar egy kiemelkedő oktatója kaphatja meg, aki az oktató-nevelő munkájában hiteles személyiség, és akinek a Karon túl is ható tudományos-szakmai tevékenységét az egyetemesség jellemzi.
Szentkirályi Zoltán-díj
adományozására
Hivatalos indoklás:
Locsmándi Gábor a Budapesti Műszaki és Társadalomtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar meghatározó tanáregyénisége. Pályája az Urbanisztika Tanszékhez kötődik, ahol 1965-től dolgozott, 1999 és 2005 között pedig tanszékvezetője is volt. Az interdiszciplináris gondolkodás és a tudományos kutatási módszertan oktatásával építészgenerációk látásmódját formálta, a magyar vezető településtervezők, főépítészek jelentős része máig mesterének tekinti. E mellett 1960 óta – jubileumi 60 éve – meghatározó egyénisége a Műegyetemi Szimfonikus Zenekarának is.
Munkásságának, egyetemi kulturális életben és az Építészmérnöki Kar generációinak nevelésében betöltött szerepének méltó megünneplése lenne, ha 60 éves zenekari jubileumának évében a BME Építészmérnöki Kar Szentkirályi Zoltán-díj kitüntetésében részesülne.
Részletes indoklás, szakmai életút ismertetése:
Locsmándi Gábor a Budapesti Műszaki és Társadalomtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának meghatározó tanáregyénisége. Pályája az Urbanisztika Tanszékhez kötődik, ahol diplomája megvédése után tanítani kezdett, s amelynek 1999 és 2005 között vezetője volt.
Az itt eltöltött több mint ötven évben a Tanszék minden típusú oktatási formájában részt vett, minden tárgyát oktatta a településkutatástól a beépítési terveken, városszabályozáson, közterület-alakításon keresztül a környezetpszichológiáig. Szakmai életútja a településfejlesztés felé terelte, ebben a témában védte meg PhD disszertációját is. A Tanszék munkájában a településfejlesztés összefüggéseket kereső, interdiszciplináris, racionális látásmódját képviselte, amellyel építészgenerációk szakma-felfogását formálta. Ugyanakkor sohasem feledkezett meg a várostervezés esztétikai követelményeiről, arról a hozzáadott értékről, amelyet a kortárs építészeti minőséggel éppen az építészek tehetnek hozzá településeink fejlődéséhez, arculatához.
Locsmándi Gábor részt vett az építészoktatás számos reformjában, rendszerszemléletével, szakmai nyitottságával hozzájárulva az új oktatási rendszerek, módszerek meghonosításához, a Kar nemzetközi horizontjának kiteljesítéséhez. Az Urbanisztika Tanszéken évtizedekig irányította a Városépítési és Városgazdasági Szakmérnök Továbbképzést, amely vezetése alatt vált a hazai urbanisztika képzés legfontosabb műhelyévé. A képzés keretében jó kapcsolatokat épített ki a települési szakma építész, mérnöki, társadalomtudományi és gazdaságtudományi szereplőivel a Műegyetemen belül, de más egyetemeken, akadémiai és magán kutatóintézetekben, szakmai műhelyekben. Széles hazai és külföldi kapcsolati hálójának, integratív munkamódszerének nem csak a szakmérnöki képzés, de az építészképzés is hasznát látta. A mai magyar vezető településtervezők, főépítészek egy generációja ebben a képzésben szerezte várostervezésről szóló ismereteit, szemléletét, és máig mesterének tekinti őt. Az Építőművészeti Doktori Iskola indulásakor Török Ferenc vezetősége mellett az iskola első titkára volt, sokat tett az új, alkotói-művészeti teljesítményeket elismerő doktori fokozat bevezetéséért.
Locsmándi Gáborra az urbanista pályára került építészek mellett a szakma más területein alkotók közül is sokan meghatározó tanárukként tekintenek. Órái nem csak átfogó ismereteiről, gondosan gyűjtött és rendszerezett diáiról voltak ismertek, de sokszor újító, kísérletező módszereiről is. Többek között ő vezette be az építészkaron a környezetelemzés, környezetpszichológia módszereit, amelynek keretében mentális térképeket készíttetett diákjaival. Ő szervezte az Építészkar első nemzetközi workshopjait és településkutató táborát, amelyben a hallgatók testközelből ismerhették meg egy-egy település működését, az okokat és következményeket, az építészi-városépítészi munka valós környezetét.
Oktatói és kutatói munkássága mellett mindig kapcsolatban maradt a szakma valós feladataival, többek között a Fiabci–díjas Belső-Ferencváros rehabilitáció meghatározó várostervezője volt, számos hazai városépítészeti, környezetalakítása pályázat nyertes teamjének tagja. Munkásságát 1995-ben Ybl-díjjal jutalmazták. 2007-es nyugdíjba vonulása óta is a szakma és az Urbanisztika Tanszék aktív szereplője, akinek véleményére, segítségére minden urbanisztikai, oktatási kérdésben támaszkodhatunk.
Locsmándi Gábor e mellett 1960 óta a tagja a Budapesti Műszaki és Társadalomtudományi Egyetem Műegyetemi Szimfonikus Zenekarának is, melynek évek óta tanárelnökként vezetője is. A Szimfonikus Zenekar tagjainak jelentős része mai napig az egyetemhez kötődő zenészként amatőr oktató és hallgató, de ebben a közegben is egyedülálló, hogy Gábor 60 éve töretlenül részt vesz a Zenekar életében és szervezi azt. A Szimfonikus Zenekari fellépések mellett rendszeresen szervez kamarazenekari eseményeket, melyek próbáit az Urbanisztika Tanszéken tartja.
Budapest, 2020. október 10.
Gratulálunk a sikerhez!
Locsmándi Gábor életpályájáról és a díj átadásáról az Építészfórumon is olvashattok ITT
A bejegyzés megtekintése az Instagramon